A Schengeni térség
1957-ben az Európai Gazdasági Közösség létrehozásával az alapítók célja egy olyan közös gazdasági térség megteremtése volt, amelyben biztosított az áruk, a tőke, a szolgáltatás és a személyek szabad áramlása minden nemzeti hovatartozáson alapuló megkülönböztetés nélkül.
Az egységes piac térségében nincsenek belső határok, illetve megszűnik a belső határokon lévő minden okmány-, vám-, állategészségügyi- és más ellenőrzés azzal, hogy mindezen feladatok a külső határokra kerülnek. Külső határok alatt a tagországoknak az Unión kívüli országoktól elválasztó szárazföldi határait, továbbá a nemzetközi repülőtereket és légi kikötőket értjük. Az egységes térség létrehozásához olyan módszer kidolgozására volt szükség, amely meggátolja az illegális bevándorlók, bűnözők számára a közösség külső határain történő belépést, és ez által hatékonyan veszi fel a harcot a szervezett bűnözéssel, és az illegális munkavállalással.
Ennek érdekében 1985. június 14-én a Benelux államok, Franciaország és Németország aláírta a Schengeni Megállapodást, amelynek célja a közös határaikon fennálló vám- és határőrizeti ellenőrzés fokozatos megszüntetése volt. A Megállapodás végrehajtására 1990. június 9-én megkötötték a Schengeni Egyezményt. Az azóta eltelt idő során az Európai Unió tagállamainak nagy része, illetve két északi ország, Norvégia és Izland is csatlakozott a schengeni térséghez.
Magyarország a schengeni tagságra való felkészülését 2001-ben kezdte meg azzal, hogy benyújtotta az Európai Bizottság számára a felkészülésre vonatkozó akciótervét: a Schengeni Akciótervet. A dokumentum a jogharmonizációs feladatokon túl a részvételhez szükséges intézményfejlesztési feladatokat is tartalmazta. Mivel az akcióterv első változatában meghatározott feladatok jó részét menet közben megvalósítottuk, illetve a joganyag, az intézményrendszer fejlődése folyamatos, az akcióterv az idővel együtt fejlődött.
A Schengeni Akcióterv bemutatja, hogy Magyarország mennyire felkészült a Schengen-tagságra, illetve tartalmazza azon intézkedéseket, fejlesztéseket, amelyeket a határellenőrzés, vízumpolitika, migráció, rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén, a kábítószerek elleni fellépés, a lőfegyverek, lőszerek, Schengeni Információs Rendszer (SIS) működtetése és használata, illetve a személyes adatok kezelése területén végre kell hajtani.
Ennek érdekében 1985. június 14-én a Benelux államok, Franciaország és Németország aláírta a Schengeni Megállapodást, amelynek célja a közös határaikon fennálló vám- és határőrizeti ellenőrzés fokozatos megszüntetése volt. A Megállapodás végrehajtására 1990. június 9-én megkötötték a Schengeni Egyezményt. Az azóta eltelt idő során az Európai Unió tagállamainak nagy része, illetve két északi ország, Norvégia és Izland is csatlakozott a schengeni térséghez.
Magyarország a schengeni tagságra való felkészülését 2001-ben kezdte meg azzal, hogy benyújtotta az Európai Bizottság számára a felkészülésre vonatkozó akciótervét: a Schengeni Akciótervet. A dokumentum a jogharmonizációs feladatokon túl a részvételhez szükséges intézményfejlesztési feladatokat is tartalmazta. Mivel az akcióterv első változatában meghatározott feladatok jó részét menet közben megvalósítottuk, illetve a joganyag, az intézményrendszer fejlődése folyamatos, az akcióterv az idővel együtt fejlődött.
A Schengeni Akcióterv bemutatja, hogy Magyarország mennyire felkészült a Schengen-tagságra, illetve tartalmazza azon intézkedéseket, fejlesztéseket, amelyeket a határellenőrzés, vízumpolitika, migráció, rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén, a kábítószerek elleni fellépés, a lőfegyverek, lőszerek, Schengeni Információs Rendszer (SIS) működtetése és használata, illetve a személyes adatok kezelése területén végre kell hajtani.